– Undorító, amit művelsz. (Professor)
– Mi van? (Muki)
– Hogy tudod lenyelni ezt a szart kora hajnalban? (Professor)
– Mit számít ez neked, mi? (Muki)
– Semmit, csak idejében szólok, hogy ez a rengeteg zsír kész életveszély. A telített zsíradék lerakódik az artériádban és nem hagyja, hogy kiáramoljon a vér a szívedből. (Professor)
– Reggelizem hé, hagyjá’ má’ békibe’. (Muki)
– Jól van, te szived, azt csinálsz vele, amit akarsz. (Professor)
– Az, mi közöd hozzá?! (Muki)
– Semmi. Semmi közöm hozzá, ha szétpukkad a szived. Hát a te szived, pukkadjon szét. (Professor)
– Basztatlak én a sok büdös bagó miatt? Nem! Te basztatsz engem egyfolytába’, megállás nélkül. (Muki)
– Nyugalom, én csak jót akartam, sajnálom. Nézd meg, vannak emberek, akiken nem lehet segíteni. (Professor)
– Állandóan basztat bazm… (Muki)
– Figyelj, én csak jót akartam, nem kell felkapni a vizet. (Professor)
– NEM KAPOM FÖL A VIZET! Mit ütöd az orrod a más dolgába, mi? Te mit égetsz itt mások előtt, mi? Amióta megismertelek, állandóan basztatsz. (Muki)
– Nem megmondtam, hogy felkapja a vizet? Hát felkapja a vizet. (Professor)
– NEM BÍROD KI, HOGY NE TIED LEGYEN AZ UTOLSÓ SZÓ, NEM BÍROD K… (Muki)
– Jobb, ha nem nézel oda fiam. (Professor)
(Tibi odanéz és lehányja Professort)
– Semmi baj, ha gondolod, le is hugyozhatsz. Nyugodtan hányd le a vállam is. Erről még beszélünk fiam. (Professor)
– Ajjaj, jön a gestapo. (Lecsó)
– Már csak ők hiányoztak. Majd azt mondom nekik, hogy leszart a madár. (Professor)